Egy dologban szerintem mind egyetértünk: a fogadást tiltani teljesen értelmetlen, mégpedig azért mert nem is lehet. A legjobb példa erre Ázsia. Ott ez teljesen illegális, és ennek ellenére virágzik az ipar: itt generálják a legnagyobb bevételeket – és a csalások legnagyobb része is innen indul el. Egy megoldás van csak: a csalást kell megelőzni, úgy, hogy megnehezítik a feltételeket. Ez elvben persze nagyon szép és egyszerű, de a gyakorlatban nem ilyen rózsás a helyzet.

A küldetés azért szerencsére nem lehetetlen. A bunda elleni törekvésekről az utóbbi időben gyakran hallok a Class FM-en. Kedd este ismét ez volt a téma, a műsorvezető ezúttal a Szerencsejáték Zrt. fogadások ügyében szakértő kollégáját hívta (aki biztonsági okokból neve elhallgatását kérte). A műsorban korábban is felvetődött már, és a szakember is leszögezte: a csalások megelőzésében a fogadásszervezők felelőssége elvitathatatlan. De mit tudnak ők tenni? Leginkább azzal segíthetnek, ha minimalizálják a tevékenységükből fakadó, visszaéléshez vezető veszélyeket.

Az anonim riportalany szerint ez több módon is elérhető. A legfontosabb szempont, hogy csakis valódi tétre menő események kerüljenek be a fogadási ajánlatba. Az állami szervező egyébként egy sportfogadási viselkedési kódex alapján dolgozik, ez írja elő azt is, hogy az ajánlatok között nem szerepelhet „első bedobás/szöglet”, avagy „lesz-e piros lapos” opció, mivel ezeknek nincs valódi kihatása a végkimenetelre, így a befolyásolás (vagy az erre törekvés) veszélye fokozott. Sőt, innen ered az is, amit sok fogadó egyébként kritizál: hogy magyar NB I-es bajnokikra sokszor csak hármas vagy ötös kötésben lehet fogadni.

Egy másik eszköz az a nemzetközi monitorozó rendszer, amelyről már korábban is hallhattunk. Ez már a potenciális kísérletekre hathat visszatartó erővel: a rendszert üzemeltető 72 államilag felügyelt európai lottótársaság – köztük a hazai – bármelyike ugyanis gyanú esetén közvetlenül fölhívhatja pl. az UEFA erre kijelölt emberét, aki felveszi a kapcsolatot az adott mérkőzések ellenőrével. Az ellenőr beszél a csapatok képviselőjével, a tulajdonossal, bemegy az öltözőbe, szól a bíróknak is, és figyelmezteti őket, hogy valami gyanúsat észleltek a fogadási oldalról, és ezért ezt a mérkőzést most kiemelt figyelemmel követi az UEFA. Sok esetben már ennyi is elég.