Nem hiszem, hogy különösebben meglep bárkit is, ha azt állítom, a sport tisztaságára a legelvetemültebb fogadási lehetőségek jelentik a legnagyobb veszélyt. Az angol szakzsargon ezt „spot-fixing” névvel illeti, ami annyit jelent, hogy nem a végeredmény, hanem egy adott pillanat hitelességét próbálják meg befolyásolni a csalók. Természetesen erre számtalan példát találhatunk a múltból, egy-két érdekesebbet talán felidézni is érdemes, rávilágítva arra, hogy a tisztesség elvesztése mellett milyen egyéb következményekkel járhat a csalás.
A krikett Magyarországon talán nem tartozik az ismert vagy az előszeretettel nézett sportágak közé, azonban a játék felépítése miatt a fogadóirodák egyik kedvelt sportága. Krikett esetében elképesztő mennyiségű, a labdarúgásból ismert, teljesen értelmezhetetlen és legkevésbé sem fontos „kié lesz az első bedobás/szöglet” mellékszálhoz hasonló eseményekre lehet fogadni. Lehet arra tippelni, hogy milyen eredményt ér el meghatározott inning vagy a dobójátékos egy adott dobása alkalmával, de lehet például arra is fogadni, hogy a 13. játék 5. ütéséből 6 pontot szerez-e az adott csapat. A 2010-es esztendő egyik legnagyobb botránya a krikettet szerető országokban a pakisztáni nemzeti csapat két dobójához köthető csalási kísérletről szólt. A találkozó meghatározott időszakában ugyanis két pakisztáni dobó, Mohammad Asif és Mohammad Amir olyan dobásokat mutatott be a mérkőzés egy előre meghatározott pontján, amely eshetőségre váratlanul – gyanúsan – nagy összeget tettek fel néhányan. Az ügyre fény derült, a pakisztáni játékosokat 7, illetve 5 évre eltiltották, jelen pillanatban pedig polgári peres eljárás folyik ellenük.