Nemrég írtam egy érdekes beszélgetésről, ami az egyik kereskedelmi rádióadón hangzott el. A héten újabb riportot volt hallottam (ugyanott): a Szerencsejáték Zrt. kereskedelmi és játékszervezési igazgatóhelyettese beszélt a fogadási csalásokról – értelemszerűen a játékszervező szemszögéből világítva rá néhány érdekességre.

Először is arra, hogy a bunda valahol a fogadásszervező felelőssége is. Persze, nem abban az értelemben, hogy ott kellene állnia a cégnek minden játékos mellett éjjel-nappal, vagy ott kellene futkosnia a pályán egy meccsen. Tehet viszont ellene a fogadási kínálat összeállításával, például ha csak olyan eseményeket kínál fel fogadásra, ahol a befolyásolhatóság esélye minimálisnak tekinthető (utánpótlás csapatok barátságos meccsei kizárva). Ezzel nem merül ki azonban az eszköztár: egy speciális monitorozó rendszernek köszönhetően azt is követni tudják, ha szokatlan, nem várt pénzmozgást idéz elő egy meccs. Ilyen esetekben pillanatokon belül reagálni is tudnak: egy nemzetközi együttműködés révén az illetékes sportszövetséget (pl. FIFA, UEFA) értesíthetik.

Legalább ennyire meghökkentő – de a sportfogadás tisztaságában hívő emberként egyben szívet melengető is – volt azt hallani, hogy a szakmai körökben csak felelős játékszervezésnek aposztrofált magatartás azt is maga után vonja, hogy a profitmaximalizálás nem az elsődleges szempont. Példának okáért, bár számtalan esemény kapcsán lehetne olyan fogadási lehetőségeket felkínálni, amelyek nagy haszonnal járnának együtt, az állami szervező óvatosságból inkább lemond bizonyos bevételről.

És azt kell mondanom, hogy az elővigyázatosságból kieső bevételi források – kéz a kézben a sportújságírók, és az illetékes sportszövetségek erőfeszítéseivel – nagy mértékben hozzájárulhatnak a sport tisztaságához. Ami végtére is minden sportszerető érdeke kell, hogy legyen.